Érdekes rákeresni a guglival: összesen három magyar site említi a nevét: az artportal beszámol 2004-es retrospektív kiállításáról, egy jéghokis blog megemlékezik hokis tárgyú New Yorker címlapjáról, illetve a Széchenyi Könyvtár archívumában található amerikás lapokban bukkan fel a neve. Jellemző, hogy az artportal “elfeledett magyar származású, Amerikában élt tervezőművészként” beszél róla. De csakugyan elfelejtettük? Nekem inkább úgy tűnik, hogy nem is tudtunk róla. Szóval, ki volt ő?
17 évesen került Amerikába 1913-ban. Grafikusként, tervezőként dolgozott, hat évtizedes karrierje során foglalkozott bútorokkal, textillel, kerámiával, ezüsttel, a leghíresebbek a The New Yorker címlap-tervei. A modern design egyik legfontosabb képviselőjének tartják. Életműve olyan szerteágazó, hogy időnként még elkötelezett gyűjtői is meglepődtek, mi mindennel foglalkozott. 1981-ben halt meg. Pár mű tőle itt is megnézhető. Munkásságát Ashley Callahan monográfiája dolgozta fel.
(Az apropó: a New York Times mai számában van egy kis sztori róla, hogyan bosszantotta fel a családját azzal, hogy a Gurdjieff Alapítványnak adományozta minden vagyonát. A sztori a Sotheby’s katalógusában olvasható.)
17 évesen került Amerikába 1913-ban. Grafikusként, tervezőként dolgozott, hat évtizedes karrierje során foglalkozott bútorokkal, textillel, kerámiával, ezüsttel, a leghíresebbek a The New Yorker címlap-tervei. A modern design egyik legfontosabb képviselőjének tartják. Életműve olyan szerteágazó, hogy időnként még elkötelezett gyűjtői is meglepődtek, mi mindennel foglalkozott. 1981-ben halt meg. Pár mű tőle itt is megnézhető. Munkásságát Ashley Callahan monográfiája dolgozta fel.
(Az apropó: a New York Times mai számában van egy kis sztori róla, hogyan bosszantotta fel a családját azzal, hogy a Gurdjieff Alapítványnak adományozta minden vagyonát. A sztori a Sotheby’s katalógusában olvasható.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése